Mindenki a Linux előretöréséről beszél desktopon. Nekem sajnos pont az ellenkezőjét kellett megtapasztalnom. 3 éve a családban elkezdte használni pár ember az Ubuntu 10.04-et, ami az évek során gyorsnak, stabilnak és kezelhetőnek bizonyult. Én is ekkortájt próbálgattam a disztrókat – no nem az ilyen összetákolt „HelloKitty Linux”-okat – hanem a nevesebb gyártókéit (Debian, openSUSE, Fedora), hogy használhatóak-e nagyon alapvető desktop feladatokra.
a szépemlékű és kiforrott Ubuntu 10.04
A tapasztalatok elég vegyesek voltak, de mivel az Ubuntuval nem volt hardvergond, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy lecseréljem a családban az öregedő XP-ket. A rendszerrel nem is voltak bajok, szépen kiszolgálták a 3 évüket. Igen, a 3 évüket, mert kb. egy hónap múlva véget ér a támogatása. Nosza, gondoltam, elég lesz bepötyögni egy dist-upgrade parancsot, aztán újabb 5 évig hozzá sem kell nyúlni. Meg ahogy azt Móricka elképzeli…
A régebbi gépen nem is volt gond a frissítéssel, viszont utána használhatatlanul recsegett a mikrofon és a webkamera sem működött. A gépet nagyrészt amúgy Skype-ra használják, úgyhogy nem hagyhattam ilyen tökön szúrt állapotban. Akkor irtsuk le a PulseAudio-t, a Skype indítási parancsához meg hozzátoldok egy hack-et – ez régebben általában működött több distro-n is. Na de nem ezen, a 12.04-es késznek csúfolt kiadásán. Nem mintha feladtam volna, az órákig tartó Google keresések és fórumolvasgatások még csak ezután jöttek. Bármennyire is reménykedtem, ezek sem hozták meg a sikert. Utolsó utam az ubuntu.hu és az itcafé fórumjaira vitt. Nem mintha ott tudták volna a megoldást…
Az előbbin kívül még egy gépen kíséreltem meg a 12.04-re váltást. Nem kellett volna. Már a frissítést követő restartnál nem tudta felcsatolni a rendszerpartíciót. Vajon mi lehet a gond? Nosza bootoljunk egy LiveUbuntut és nyissuk meg az fstab-ot. A meghajtók UUID azonosítói egyeztek, minden stimmel… Mivel nem volt több ötletem, kitöröltem az SSD-hez szükséges TRIM és egyéb, íráscsökkentő funkciókat biztosító parancsokat belőle. És működik! Most már csak az a kérdés, hogy ha a 10.04-ben a 3.0-ás kernellel működött a nobarrier parancs, akkor a 12.04-ben lévő 3.2-vel miért nem (csak a noatime és a discard parancsokkal volt képes bootolni). De legalább ezt sikerült megoldani. Viszont a gondok csak nem múltak. Mert a PC hiába volt viszonylag friss (egy éves), a benne lévő wi-fi kártya már a 4. évét koptatta. Volna, ha 12.04 alatt működött volna. De nem. Az askubuntu.com-on találtam meg egy sorstársamat (link), aki ugyanazzal a problémával szembesült, mint én: 10.04 alatt tökéletesen működött a wifi, 12.04 alatt viszont nem. És rengeteg ilyen van más, frissebb kártáyával is (pl. link). Itt még szóba jöhetett volna, hogy felerőszakolom rá a régebbi, de működő drivert, amit a Debian Squeeze repojából szereztem, de az az igazság, hogy ezek után elegem lett kicsit az ubuntuból, gondoltam szívjon az vele, akinek több élete van.
az askubuntu.com-on mindennaposak az alapvető hardvergondok
Disztróváltásra adtam a fejem. Olyat kerestem, aminek hosszú a támogatási időszaka (értsd: ne kelljen két évente új kiadásra upgradelni, amivel általában csak újabb gondok jönnek), emellett pedig a hardvertámogatása is viszonylag friss (3.0 vagy újabb kernel duruzsol alatta). Régi kedvencem, openSuSe kilőve, évenként jön belőle ki új verzió, ráadásul itcafé fórumát olvasgatva hemzsegnek a bugoktól. (RedHat)/CentOS/Scientific Linux kernele túl régi SSD-s gépekhez, a Fedora pedig úgy lopta be magát még anno a szívembe, mint az örök-beta disztró. A Debiannal stable-el viszont egész jó tapasztalataim voltak, emlékszem, még normális font smoothingot is fordítottam magamnak ubuntu csomagokból rá. Na nézzük a támogatást: hát persze, hogy a Squeeze óta vezették be, hogy 2 évente jönnek új kiadások. Ez azt jelenti, hogy a legjobb esetben is 3 év egy kiadás élettartama, ami a lassan 2 éves Squeeze-nél azt jelenti, hogy még kb. 1 éve van hátra. Ami nem lenne baj, viszont a következő kiadásban, a Wheezy-ben már Gnome 3 van. Na most a Unityt még csak csak meg tudták szokni az idősebb emberek, viszont egy olyan felülettel, amit még én is kényelmetlennek találtam, nehezen menne.
a számomra furcsa és kényelmetlen Gnome 3
Mivel az idő egyre jobban szorított, egy sokkal radikálisabb és hatékonyabb lépésre szántam el magam. Minek szívjak a mikrofonnal, wifi-vel, alapdolgokkal (!), ha van olyan rendszer, ahol nem kell és még a támogatása is 10 év. Na nem mintha 2022-ig nem lehetne megúszni egész olcsón az újabb upgrade-et. Igaz, ott a csempékkel lenne szívás, de hát fél perc feltelepíteni egy Start menü pótló kis 3rd party programot. Oké, pénzbe kerül, viszont nincs vele szívás, a támogatás hosszú, az upgrade pedig utána olcsó. Megoldás kellett, méghozzá gyorsan. Így üzemel most mind két gép Windows 8-al, had ne kelljen leírnom, hibátlanul. Azt még hozzá kell tennem, hogy persze adatmentéssel és mindennel együtt kevesebb, mint egy nap alatt végeztem a migrálással. És az eredmény: kevesebb ránc, tisztább érzés.
az ingyenes Start Menu 8
Habár a klasszikus desktop gépek egyre speciálisabb esetnek fognak számítani a különféle kütyük terjedésével, sok hely van, ahol bizonyos munkákra még mindig ezek lesznek a legalkalmasabb eszközök. És kérem, félreértés ne essék: az írással nem a desktop-Linuxok fikázása a célom. Nagyon is örülnék, ha azokon a gépeken most ubuntuk futnának, persze használhatóan. De sajnos amíg ilyenekkel kell szívni, mint hardvertámogatás, megoldás nélkül, addig nem sok esélyt látok a nagyobb térnyerésükre. Még akkor sem, ha a Windows 8 egy bukás (?) – de ez már egy másik bejegyzés témája.